#4

Egyik barátnőm rettenetesen tehetséges versírás terén ezért hoztam tőle nektek egy kis verset. Mellesleg ő az, aki a fórumon Jeremy:

Vicky Donovan

Elcseszett életem
múló percei
Kialvó  fényeim
utolsó szikrái
mind hozzád kiáltanak
csak téged kérnek
hiszen nélküled a lélek
s én mit érek?

Valamikor még együtt szálltunk
S néha gondoltuk
Jobb lenne leállnunk
De az élet szar
a sors kegyetlen
Vicky Donoven
miért hagytál itt engem?

Szerettél te valaha?
Immár örökké talány
Ki is voltál te,
Ohh te elveszett lány...
Remélem már jobb helyen vagy
Ha már engem felemészt a bánat
S minden percben arra gondolok
ahogy együtt néztük régen a fákat...

Minden kusza ág egy egy történet
Egy egy furcsa mese
Egy egy rossz döntésed.
Én szerettelek ezt bátran állítom
De hogy te viszont éreztél-e
azzal csak magamat kábítom

A remény rosszab anyag
mint a legdurvább drog
S az a lépcsőfok ahonnan
a legnagyobbat lehet koppanod.
Ha ott van melletted
bíztat vidít és éltet
De ha elhúz mellőled
nincs értelme a létnek.

A reményt már el kell felednem
Hisz hiába sóvárgott mindig a lelkem
mert az élet szar
a sors kegyetlen és
Vicky Donoven,
Te itt hagytál engem....